Csak a legjobb motokrosszversenyzők jutnak el a világbajnoki szintre, és közülük is csak néhányan nyernek Grand Prix-bajnokságot. Csupán egy szűk elit nevezheti magát bajnoknak, ám közülük is csak egy bajnoknak sikerült egyetlen nap alatt három GP-győzelmet aratnia. Az pedig már nem is meglepő, hogy ez az ember a 10-szeres motokrossz-világbajnok, Stefan Everts.

Ezt a – még belga szabványok szerint is – lenyűgöző bravúrt Everts az Ernée körön érte el Franciaországban, a 2003-as FIM Motocross Világbajnokság döntőjében, 125 ccm-es, MXGP és 650 ccm-es osztályokban.

Ezt megelőzően Everts már bemutatkozott minden idők legsikeresebb motokrossz-versenyzőjeként hét világbajnoki címmel és 69 GP győzelemmel, amely több, mint amennyit bárki szerzett előtte.

1989-ben, 17 évesen jutott el a világ nagyközönsége elé, Stefan ekkor már beszédtéma volt apjának, a négyszeres világbajnok Harry Everts sikerének köszönhetően. Mindössze két évvel debütálása után Everts már megnyerte a 125 ccm-es bajnoki címet, így ő lett a legfiatalabb világbajnok.

Miután a 250 ccm-es kategóriába lépett, még több bajnoki siker következett az 1995-ös, a 1996-os és a 1997-es bajnoki címekkel, valamint azzal, hogy a belga csapatot három Motocross of Nations-győzelemhez is hozzásegítette 1995-ben (Sverepec, Szlovákia), 1997-ben (Nismes, Belgium) és 1998-ban (Foxhills, Egyesült Királyság).

Két évnyi motorozás és egy versenyképtelen motoron szerzett sérülést követően Everts 2001-ben a Yamaha-hoz igazolt, hogy megküzdjön az 500 ccm-es bajnoki címért. Abban az évben hét GP-győzelem érte a Yamaha YZ426F-en, így ő lett az első és egyetlen motoros, aki mind a négy japán gyártóval szerzett világbajnoki címet.

A siker 2002-ben is folytatódott, hiszen Everts egymás után szerzett 500 ccm-es motocross világbajnoki-címet, ezzel további négy GP-győzelmet adva nevéhez.

2003 ismét trófeákban gazdag szezont hozott, az Ernée városában tartott döntő felé haladva pedig Everts már megszerezte hetedik világbajnoki címét is az MXGP osztályban a jelentősen fejlesztett YZ450FM-el, egy domináns kampányt követően.

A francia esemény előtt, Everts a forduló előtti sajtótájékoztatón tett kijelentése után a 125 ccm-es, az MXGP és a 650 ccm-es osztályokban is indult. Miután hétszer nyert abban az évben dupla GP-t a 125 ccm-es és az MXGP kategóriában, ez lett volna a belga első kísérlete a triplázásra.

Everts hozta a formáját, és jelentős győzelmet aratott a 125 ccm-es GP kategóriában, majd duplázott az MXGP versenyen is, a legnagyobb kihívást azonban a 650 ccm-es verseny jelentette számára.

Mivel egészen a szombati szabadedzésig nem motorozott, valamint az MXGP és a 125 ccm-es versenyek után meglehetősen kimerült volt, így kemény feladat várt Everts-re, azonban hamarosan így is hármas harc indult a vezető helyért Javier Garcia Vico és honfitársa, Joel Smets ellen. Smets egy ütközés után kiesett a versenyből, így már csak Everts és Vico haladt fej-fej mellett a cél felé.

Everts átvette a vezetést, azonban hirtelen lecsökkent a sebessége, és lemaradt Vico mögött, hátrányát azonban pár másodperc után ismét behozta. Egy ponton úgy tűnt, hogy Everts elveszíti a menetet az utolsó akadálynál, végül azonban visszatért, és a spanyolt megelőzve átvette a vezetést. Kitartott a győzelem mellett, így hát valóban ő lett az első és egyetlen háromszoros motocross Grand Prix-bajnok a világbajnokság történetében.

Everts a Yamaha-val további három világbajnoki címet szerzett, 2006-ban a 15 GP-győzelemből 14-et ő szerzett meg utolsó bajnokság-nyerő szezonjában. Yamaha-n motorozva két Motocross of Nations-eseményt is megnyert 2003-ban (Zolder, Belgium) és 2004-ben (Lierop, Hollandia), és 101 GP-győzelme még ma is a FIM Motocross Világbajnokságon elért eddigi legnagyobb siker.